Szomódi Zsuzsanna - elhangzott az iskolarádióban az írónő születésnapján

Így köszöntenénk, ha még személyesen magunk között tudnánk iskolánk névadóját, az1917.október 5-én, Debrecen városában született, Kossuth-, és kétszeres József Attila-díjas magyar írót, költőt, műfordítót, tanárt, bölcsészdoktort, az Irodalmi Akadémia alapító tagját. Vagyis Szabó Magdát. Most lett volna 107 éves, ám szerencsére hosszú életet élhetett amúgy is, hisz 90 éves koráig alkotott, írhatott, s olvashatott kedvenc foteljában. 

Az olvasásról jutott eszembe, amikor a mai rövid megemlékezést papírra vetvén leültem, tollal a kezemben, a szép gyerekkori emlékek. Képzeljétek, akkoriban voltak pöttyös és csíkos könyvsorozatok, borítólapjuk mintázata alapján elnevezve. A pöttyösek még a kisebbeknek, a csíkosak már a kis- és nagykamaszoknak szóltak. Én faltam ezeket a könyveket! S szüleim könyvespolcán nemrég rá is akacsaládtam az első csíkosra; mit ad Isten, Szabó Magda egy regényére, az Álarcosbálra. Nagyon rongyosra olvastam…

S most, hogy ez eszembe jutott, elgondolkodtam azon, miért is írt olyan sokszor lányokról, nőkről, miért hölgyek regényeinek főszereplői, hősei. Azt gondolom, azért, mert igen erős egyéniségű női családtagok befolyása mellett a Dóczi Leánynevelő Intézetben tanult, ott is érettségizett, majd kicsivel később egy Református Gimnáziumban tanított, természetesen lányokat. Biztosan sok érdekes sorsot látott maga körül, a sajátját is beleértve, s ezeket az élményeket szőtte bele történeteibe, nőalakjai számára kölcsönvette sorstársnői életének pillanatait. Milyen sok izgalmas, titkos megbeszélés, szerelmes pillantás, vicces lánycsíny és kacaj, vagy éppen könnyes történet lehetett emlékei közt!

Én majd’ mindig tudtam azonosulni ezekkel a karakterekkel, együtt sírni, örülni, izgulni a főszereplőkkel. S ha már születésnap! Tudjátok, hogy írt egy ilyen című regényt is, Születésnap? Illés Bori, a könyv központi alakja különösen kedvencem volt, vagy épp csak jó  dőben talált meg a könyv – én is vágytam arra, hogy már ne kislány legyek, hanem felnőttnek tartsanak. Butus módon siettetve a 13-14 éves koromat. Amikor már vágyunk olyasmikre, amik még lehet, nevetségesen koraiak…mint pl. egy estélyi ruha. Most biztos minden lány egyetért velem, de persze a fiúknak is vannak ilyen kívánságaik, hogy csak a szuper autókat említsem…

Szóval Illés Bori hasonlított rám - vagy én őrá. Többek között abban is, hogy szeretett fogalmazásokat írni – ahogy én is -, mégis utált dolgozatot írni. Mert hát csak arról szeretett írni, amiről ő akart! Voltak jó és kevésbé jóakaró barátai – biztosan sejtitek, melyekhez ragaszkodott jobban! Hihetetlen, hogy mennyit várt egyetlen májusi vasárnaptól, a születésnapjától! Azt remélve, határkő lesz az életében. De a várvavárt nap óriási csalódást és keserűséget tartogatott számára. S kiderült, olykor a születésnapunk, az igazi, nem esik egybe a naptár szerintivel. Borinak olyan próbatételek állták útját, melyek igazán megmutatták neki a nagylányság másik oldalát, s hogy kiérdemli-e a felnőttek bizalmát.

S milyen kislány lehetett a mi Szabó Magdánk?
Álmodozó, mégis földhözragadt, mint Vitay Gina az Abigélből? Akaratos a végletekig, de csupa jószív és segítőkészség, mint Tündér Lala? Szókimondó és realista, szigorú elvek szerint élő, de mérhetetlenül szeretetre vágyó, mint Szeredás Emerenc, az Ajtó c. regényből? Magányos, magának való, mégis hihetetlenül sok barátot, jóakarót maga mellett tudható, mint a Für Elise Cilije? Látszólag sok bajt okozó, olykor csetlő-botló, mint Zsófika, a Mondják meg Zsófikának főhőse, vagy akár Bárány Boldizsár?
Mindegyik.
Mert zseniálisan tudta felépíteni ezeket a karaktereket, személyiségeket önmagából ihletve és írói vénával fűszerezve.
Olvassátok!
Ismerjétek meg, hisz az ő nevét viselő iskolába jártok! Ha megállítanának benneteket, s rákérdeznének valahol, ne maradjatok szótlanul! S nem csak ezért! Hisz nem akárki volt! Persze, egy a sok író közül, mégis egyedi a végletekig. Olyan díjat kapott Párizsban, amelyet előtte A kis herceg írója kapott meg…! Meglepetés volt. Mindenkinek, de neki főként!
Szerette a titkokat, neki mindig a titok kellettek. Édesapja után, örökségként egy cirmos üveggolyót őrzött. Ha azt a fénybe tartotta, más-más színben ragyogott. Ilyen volt Szabó Magda is. Sokszínű, hol hideg kék, hol bársonyos piros, de mindenképpen varázslatos! S ha most bekukucskálhatnánk hozzá, ott látnánk őt, a születésnapost, csodás fényekkel övezve!
Találjátok meg a ti üveggolyóitokat! Kívánom!

Igazi születésnapok ajándékai lehetnének!